Szomorú hírrel szembesülhettünk tegnap este/éjszaka: meg nem erősített hírforrások szerint terrortámadás történt a német fővárosban.
Igen, ezt mindenki tudja már, tele van vele az internet, a média, dobálózunk a vádaskodásokkal, mutogatunk egymásra. Talán ez a helyes reakció az ilyesfajta hírek lereagálására, legalábbis az utóbbi két év nem hozott mást.
A nagyfokú liberalizmusunknak köszönhetően újabb 12 (jelenleg ennyiről tudunk) embernek kellett meghalnia, persze ezt indirekt módon értem. Lehetünk továbbra is migráns-simogatók, most már úgysem számít, mert az ilyesfajta cselekedetek kitervelői és végrehajtói már a helyükön vannak. Hogy hol? Hát köztünk. Köztünk, a jó öreg kontinensünk kellős közepén, gyilkolászva minket vallásért, bosszúból, stb.
Lehet elfogadható indítéka a népírtásnak? De ez oda-vissza kérdés ám. Ki viszi el a balhét a tegnapi terrorcselekmény miatt? Hány élet áldozható még be? Mennyi a felső határ? Mikor mondja azt a német kancellár, hogy: “Hibáztam. Lemondok. Keressetek egy kompetens embert, aki segít helyreállítani a rendet és nem enged be több bevándorlót!”. Már csak ez a kérdés, mert azok akik jelenleg ott vannak, már ott is maradnak, családostól, gyerekestől, kiskutyástól, terroristástól.
Hogy fogadja ezt el majd tőlünk a jövő generációja, amikor kinyitják majd a történelem könyvet és az utóbbi 2 év történései lesznek a napi lecke az iskolában, mondjuk egy ilyen címmel: “Hogyan döntötte romba a terrorizmus Európát, avagy a migránsáradat negatív hatásai az ősi kontinens vallására és kultúrájára”.
finomvegyes 